még nem értékeltem eléggé a környéket, ahol moszkvában laktunk egy hetet. márpedig az épp a malaja bronnaja volt, egy saroknyira a patriarsije pruditól, már-már majdnem májusban.
ELSŐ FEJEZET
Ne álljunk szóba ismeretlenekkelEgy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. Az egyik negyvenéves forma, kövérkés, alacsony, kopasz fekete emberke, szürke nyári öltönyt viselt, elegáns kalapját kezében tartotta, gondosan borotvált arcát istentelen nagy méretű, fekete csontkeretes pápaszem ékesítette. Társa jóval fiatalabb s vállasabb volt nála, borzas haján tarkójáig hátratolt kockás sapka; öltözéke kockás sportingből, gyűrött fehér nadrágból, fekete szandálból állt.
Az első nem volt más, mint Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet rövidítve TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Ivan Nyikolajevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit.
A zöldellő hársak árnyékába érve a két író legelsősorban a “Sör, ásványvíz” feliratú, tarkára mázolt bódéhoz sietett.
És itt mindjárt elöljáróban meg kell említenünk ama szörnyűséges májusi est első furcsaságát. Sem a bódé körül, sem a Malaja Bronnaja utcával párhuzamos hosszú fasorban nem volt egy lélek sem. A késő délutáni órán, a tikkasztó hőségben, mikor már lélegzeni is alig lehetett, mikor a nap, Moszkva köveit fölhevítvén, a száraz ködben már a Szadovoje Kolco fölé hajolt, senki sem andalgott a hársak alatt, senki sem ült a padokon, a fasor kihalt volt.
- Ásványvizet kérek - mondta Berlioz.
- Ásványvíz nincs - válaszolta az eladónő a bódéban, és miért, miért sem, megsértődött.
- Sör van? - tudakolta Berlioz tikkadtan.
- Estére hozzák.
- Hát mi van? - kérdezte Berlioz.
- Kajszibarackszörp, de meleg.
- Mindegy, adjon kajszibarackszörpöt!
A szörp dús, sárga habot vetett, és a levegőt fodrászműhely szaga töltötte be. A két író felhajtotta, s azon nyomban csuklani kezdett. Fizettek, majd leültek az egyik padra arccal a tónak s háttal a Bronnaja utcának.
Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita
—
szeptember, szeptember!
ennyike.
hétvégén tbilisziben (a tavalyi első ilyen után újra) megpróbálkoztak egy melegfelvonulással. ~30-an sérültek meg, ami tekintettel arra, hogy az ellentábor 10000-es tömege áttörte a rendőrsorfalat csak annak köszönhető, hogy kevesen voltak a pro-gay oldalon és sikerült őket bepakolni marsrutkákba. az ortodox vezetők által támogatott tömeg megkergette többek közt a grúz ombudsmant és az amerikai nagykövetet is. budapest és szófia után sikerült grúziának is olyan nagyszerű országgá válnia, ahol ez a proekt eléggé döcögősen indul.
csudajó esszé arról, mit gondolnak ma a poszt-szovjetek (azerbajdzsán, grúzia, oroszország, örményország) sztálinról. a vége a legjobb, hisz ott esik szó a nagyfiú szülőhazájáról, grúziáról.
vajon a magyar-azeri kapcsolatokat mennyire tükrözi nagyszerűen, hogy a tegnapi eurovízón magyarországtól maximális, 12 pontot kapta azerbajdzsán, magyarország viszont 0 pontot kapott azerbajdzsántól?
idén nyáron nagyon szeretnék azerbajdzsánban kirándulni.
mélázás arról, ha a vonaljegy kekszből lenne… vesz, utazik, megesz.
(via fromrussiawithheart)
Szentpetervar airport code-ja LED.
Hello, szocializmus :)))
A repülés és a hajózás azért annál komolyabb dolog, hogy fityfasz politikai széljárások átnevezéseket indokolnának. A miénk se lett GEEPZONGORA.
jekatyerinburg meg SVX - Szverdlov után. bár ugye mindkét várost környező megtartotta a korábbi nevét - Leningradszkaja és Szverdlovszkaja oblaszty.
azt közben elfelejtettem elmondani, hogy volt pesten a georgiai grúz külügyminiszter, maia pandzsikidze. külügyi intézetben sikerült elkapni. a számomra még szokatlan (szerencsére volt még egy csaj zöld-piros ruhakombinációban, így volt, ami enyhítsen a rövidnadrág-sárga tornacipő világításán az öltönyök között) diplomáciai felvezetés és egymást (a másik felet) fényező körmondatok első fél órája után tulajdonképpen egy izgalmas másfél óra volt. elején még csak filológiai fülem figyelt olyan szavak ismétlődésére, mint european nation, border, occupation, tskhinvali region, nato.
grúzia külügyi irányairól való előadása vége felé azonban előkerült valahonnan oroszország is. az állam, ami valami nagy meglepetésre odakerült grúzia mellé, elzárva azt németországtól európától. nyilvánvalóan próbálta képviselni a pragmatikus, tudjuk, hogy nem fog könnyen menni, csak a párbeszéd vezet előre vonalat - amit már csak annak ellenére is képviselnie kell, mivel ez volt a szaakasvili buktatásnak egyik fő kampányszlogenje.
meglepő volt, hogy - a nyílt oroszellenesség hanyagolása mellett - mennyire erősen megmaradt a - korábbi hatalommal egyező - liberális nyugatos, európai értékeket és a demokráciát mindenek fölé helyező szemlélet. izgalmas volt a lengyel nagykövet kérdése, hogy mire fel ez a hurráoptimizmus, hisz mire odáig jutnak, hogy európához való csatlakozás felmerülhet, európa talán már nem is fog létezni. nekem tetszett a válasza, miszerint az út fontosabb a tényleges csatlakozási aktusnál.
említett még valami mézesmázosat arról, hogy milyen jó a viszony (oroszországgal ellentétben) mind azerbajdzsánnal, örményországgal és törökországgal. kiváncsi lennék részletekre, hogy lehet barátkozni úgy örményországgal, hogy közben a vele hadban álló államot kötik vasúton össze legfőbb szövetségesével, törökországgal.
ők a kedvenc képeim a moszkva-pétervár 2013 tavasza című analóg képsorozatból.
életképek gyöngyös legújabb testvérvárosából, susából. valami nagyon mocoroghat a miniszterelnökség titkárságán, ha ennyire elkezdett újra izzani az azeri szál. ha safarov kiadása 10-ből 10 pontot ér, ez is van legalább kilenc.
susa volt a 90-es évek háborúja előtt az a hely karabahon belül, ahol azeri többség élt. hegytetőn, így egészen sokáig tudta magát tartani az örmény ostrommal szemben. a végső, hősies örmény ostromról ma múzeum számol be a városban. a rengeteg üres ház, lakás csak egy részét sikerül feltölteni gyakran azerbajdzsánból elűzött örményekkel, a többi a képeken egész jól látszik. hodzsalinak persze ehhez semmi köze. a város polgármesterének békés, tárgyalásos rendezésre vonatkozó fejtegetésének némiképp ellentmond, hogy azerbajdzsán hadi kiadásai ma magasabbak, mint örményország teljes költségvetése.
dolgok, amik szembe jönnek és közük van az orosz (szovjet) világhoz. kaukázushoz különösen.
az egész onnan indult, hogy beleszerettem az очень szóba 2012. áprilisában az urálban. pedig a szívcsücsök a transzkaukázus.
és a többi.
the language is hungarian. sorry. try maybe google translate.
